E-press-fej-2016-végleges copy.jpg
  Webtérkép    
FŐOLDAL
(A hét cikke)

Programelőzetes  

 

 
2018. május 15-18.
IPAR NAPJAI Kiállítás
Rendező: HUNGEXPO Vásár és Reklám Zrt.
Helyszín: Hungexpo Budapesti Vásárközpont
1101 Budapest, Albertirsai út 10.



 Szükségünk van egy rendezvénytörvényre?

4-tömegrendezvény.jpgA tömeg kockázat. Ezt a fejlettebb országok is felismerték, az olyanok is, mint például Németország, ahol a tömegrendezvények még nem torkollottak halálesetekhez és sok sérüléssel járó infernóhoz, és széles körű diskurzust kezdeményeztek a tömegrendezvények biztonsága tárgykörében. Német partnerlapunk, a Bevölkerungschutz segítségével most a Florian exPress is bekapcsolódik ebbe az eszmecserébe annak reményében, hogy a felvetett gondolatok megtermékenyíthetnek hazai megfontolásokat is. 

Van-e szükségünk egy rendezvénytörvényre? Ez a kérdés már a duisburgi Loveparádé óta újra és újra felmerül vehemens képviselet és ugyanolyan vehemens elutasítás kíséretében. A következő dolgozat másként kísérli megközelíteni a kérdést, kezdve a jogszabályok értékének alapvető kérdésével és az újraszabályozás lehetséges többletértékével.
Amikor két évvel ezelőtt „Szabadtéri nagy rendezvények biztonsága” projekcsoport tagja lettem, ezt a kérdést habozás nélkül egy egyértelmű “igennel” válaszoltam meg. Kézenfekvő, hogy a nagyrendezvényeknek egy ilyen speciális részterülete, amely jelenleg különböző jogszabályokban szabályozott, egy egységes szabályozást igényel.
A projektmunka során a részvevők igényeit hallgatva ezt az „igent” még határozottabban képviseltem. Mindegy, hogy karneválrendezvények vagy tiltakozók felvonulásának rendezőivel, illetve ügyvédekkel beszéltem erről a témáról: egyetértés volt abban, hogy a megoldást minden, a nagyrendezvényekkel kapcsolatos lehetséges kérdésben egy lehetőleg átfogó rendezvénytörvény testesítené meg, amely egy a Duisburgban bekövetkezett szerencsétlenséget megelőzné. (2010. július 24-én rendezték meg a 19. egyben utolsó Loveparádét, Duisburgban. A közönség mozgásának helytelen levezénylése és tervezési hibák miatt a rendezvény bejáratánál torlódás alakult ki a közönség soraiban, aminek következtében 21 látogató életét veszítette és 541 látogató megsérült. A városvezetés vizsgálatot indított a duisburgi önkormányzat 16 dolgozójával, valamint a rendezők felelős munkatársaival és a rendőrséggel szemben. A katasztrófa okainak részleteiről a tárgyban még nem született zárójelentés.)
Mindenki, aki ebben a témában valamilyen kijelentést tett, mást-mást értett „rendezvénytörvény” alatt. Egyesek a zárttéri rendezvényekre vonatkozó építményrendelethez hasonló részletes szabályozást követelnek, míg mások abban reménykednek hogy saját tömegrendezvényeik majd kivételként szerepelhetnének egy új rendezvénytörvényben. Megint mások egy lehető legrugalmasabb keretszabályozást akarnak.
A project végén ugyan a rendezvénytörvény ötlete mint a projektjelentésben1 lévő egyik javaslat megfogalmazódott, igaz az eddigi rendelkezések evaluálásának, kivált az irányelvkeretek fenntartásával. Egy általam akkor nehezen elképzelhető előrehaladás és annak előnyei a vele való foglalkozás folyamán mindinkább megmutatkoztak.
A téma első megközelítésben
Nem régiben kaptam kézhez Fritz Werner2 a 43. Német Jogásznapra készített „Ajánlott a közigazgatási törvény általános fejezetének kodifikálása” című szakvéleményét.
Annak idején, 1960-ban az a kérdés, hogy kodifikálandó-e a közigazgatási törvény általános része, már évtizede beszédtéma volt. Amellett a kérdés mellett, hogy milyen formában és milyen előkészítésben kerüljön egy ennyire speciális anyag a Parlament elé később egyeztetésre, a szerző felvetette azt is, hogyan kellene kezelni a kodifikációs problémát a maga jelenében. Ezek a megoldások talán a mi bevezető kérdésünknél is továbbsegíthet.
A szerző többek között Max Webert idézte, aki jogszociológiai kutatásaiban már 1956-ban felvetette a kodifikációk motívumait, hogy arra az eredményre jusson: az abszolút monarchia kodifikációs ötletek mértékadóbb motorja volt. „A fejedelem, akinek országa egysége és zártsága mint cél lebegett politikája homlokterében, kodifikációkkal érte el célját, hivatalnokait immár az egész országban különbözőségek nélkül használhassa.”3
Ez a gondolat mindenképpen adott valami pozitívet egy lehetséges rendezvénytörvény értelméhez, mivel a rendezvényszervezők részéről újra és újra felpanaszolták, hogy ugyanazok a rendezvényeket a különböző településeken különbözőképpen kezelik.
De a kodifikációk Max Weber szerint „a termék a jog egy univerzális, tudatos újraorientálása is lehet azután pedig a szociális konfliktusok minden fajtájának lezárására és kiegyenlítésére szolgálhat”4
Ez a modern, inkább a szociológus Max Webernek megfelelő kiindulás lehetne egy rendezvénytörvény értelemadója. Mégis mindig az engedélyező hatóság és rendezvényszervező identitásának konfliktushelyzetébe, vagy ha nem, a rendezvényszervezők és engedélyező hatóságok vagy az engedélyező hatóságokon belüli konfliktushelyzetbe ütközünk. Ha ez egy rendezvénytörvénnyel kiegyenlíthető lenne, akkor minden oldal reménykedhetne, vagy mégsem?
Az értekezés, amit nem szeretnék most itt minden részletében bemutatni, végén azonban Fritz Werner világosan egy általános rendezvényjog kodifikációja ellen foglal állást. Nem vezetne egyszerűsödéshez és a végrehajtók tehermentesítéséhez sem, mivel azt csak akkor érhetné el, „ha a törvényhozás és a jogi nyelvezet is egyszerűsödne. A lakosság bürokrácia iránti bizalma sem nőne, mert egy ilyen törvény a polgárt nem a maga „nyilvános létezésében” érintené.”
A téma második megközelítésben
De hogy ne fojtsunk el minden, egy rendezvénytörvényre vonatkozó reményt csírájában, célszerű megvizsgálni a jelenlegi helyzetet:
Sem a német jog, sem s szomszédos külföld5 nem definiálja a nagyrendezvény fogalmát, aminek említése csupán a StVG 6. § l. bek. 13. pontja alatt található. A lakosság körében ezt a fogalmat különféle rendezvénytípusokra alkalmazzák, kezdve a Világ Ifjúsági Találkozótól a Düsseldorfi Japánnapon és Kölni fényeken keresztül egészen a Brandenburgi kapunál megszokott szilveszteri partiig. Ezeknek a rendezvényeknek közös vonásuk, hogy a város területének viszonylag nagy felületét veszik igénybe egy időszakban, rendszerint magas részt vevő létszámmal, különleges közlekedés-elterelési intézkedéseket és egyeztetet koncepciót igényelnek a tömegközlekedési vállalattal.
Hogy milyen intézkedéseket kellene hozni ahhoz, hogy egy rendezvény a részt vevők számára minden esetben biztonságos legyen, nem fejezhető ki abszolút számokban. Egy lehetséges káresemény bekövetkeztének kockázata szempontjából sokkal inkább döntő a káresemény kialakulásának összkomplexitása és dinamikája a rendezvény közben. Éppen a fogalmaknak ez közömbössége követeli meg a helyszínen tartózkodó illetékes ügyintézőktől egy nagy fokú intézkedés- és döntésképességet viszonylagosságelv egyidejű figyelembevételével. Ez kívánatos ahhoz, hogy a biztonsági előírások ne állítsanak olyan nagy akadályokat a rendezvény útjába, hogy azok a továbbiakban ne legyenek vagy csak lényeges financiális ráfordítások mellet legyenek megtarthatók.
A nagyrendezvényekre vonatkozó érvényes jogi helyzet áttekinthetetlen. Nincs egységes definíciója a nagyrendezvénynek és az orientációs keretekben megkísérelt definíció6 valószínűleg nem felelne meg azoknak a követelmények, amiket egy törvényi szabályozásban jelentkeznének.
A szövetségi és az észak-rajna-vesztfáliai tartományi jog mindenesetre egy sor egyedi jelentési és engedélyezési kötelezést ismer, amelyek formálisan elkülönített hatósági eljárásban dolgozandók fel. Ezek részben a rendezvénynek csak egy szeletére vonatkoznak (pl. egy nyilvános közlekedési tér használatára), amelyek nem a rendezvényszervezőre irányulnak (pl. italmérés-engedélyek). Utca- és közrendjogi előírásokról valamint építéshatósági előírásokról van szó. Szintén alkalmaznak a rendezvény jellegének függvényében ipari- és vendéglátó-ipari előírásokat. Kétséges esetekben a rendészeti hatóságok képesek még az OBG 14 § általános záradékát is előhúzni még akkor is, ha ez az előírás sem az engedélytényállást, sem egy rendezvény konkrét veszély nélküli letiltásának lehetőségét nem tartalmazza.
Mindez tehát mégis csak alapot szolgál egy olyan rendezvénytörvényhez, amely még a következő elvárásokkal kiegészülne: sokféle okok járulnak ahhoz, hogy a hatóságok munkatársaiban a nagyrendezvények „kezelése és engedélyezése tekintetében” jelentős biztonsághiány lépjen fel.
Az átláthatatlan jogi helyzet mellett egy lényeges okot látni kell egy nagyrendezvény összkomplexicitásában: az orientációs keret egy koordinációs csoport felállításával orvoslást szeretne elérni. További problémát kell abban látni, hogy némely rendezvényt olyan későn jelentenek be a hatóságoknak, hogy az egyes hivatalnokoknak nincs lehetőségük a részletekkel foglalkozniuk, illetve komolyan utánajárni olyan kérdéseknek, hogy a biztonsági terv megvalósítható-e. Hogyan kell megítélni, hogy egy rendezvényhez elég-e 100 rendező vagy esetleg mégis inkább 150 kellene és hogy kellene az egyes rendezők felkészültségét felmérni?
Egy rendezvénytörvény – és egy ilyen csak szövetségi szinten képzelhető el - nem fog minden problémát megoldani. Egy ilyen törvény kodifikálásához ki kell nyitni az úgynevezett „politikai ablakot”, hogy a parlamenti képviselők figyelmet szentelhessenek egy ilyen kodifikációs ötletnek. Ezt persze szükségszerűen egy erről szóló párbeszédnek kellene megelőznie, tudniillik, hogy mit is kellene elérnie a törvénynek, és hogy mi az amit nem lehet tisztázni. Emellett meg kell hallgatni a rendezvényt ötvény ellenzőit is, akik egy túlszabályozástól óvnak és ezzel arra emlékeztetnek minket, hogy mi minden törvénnyel egyben az emberi alapszabadság jogokba avatkozunk. Márpedig ha ezt tesszük, a szabályozásnak annyira konkrétnak kell lennie, hogy az mindenki számára követhető és bíróságilag ellenőrizhető legyen.

Mik tehát azok az argumentumok, amelyek egy rendezvénytörvény pozitív oldalán felsorakoztathatók?
Az ideiglenes épület rendelet alkalmazási tartománya visszamenőleges. A jövőben számolni kell azzal, hogy a duisburgi Loveparadéhoz hasonló rendezvények kiesnek az ideiglenes épület rendelet hatálya alól.
A hatóságok által a rendezvényszervezőktől elvált követelmények, kivált a szabadtéri rendezvények biztonsági terveivel kapcsolatban, törvényi döntések alapján kívánhatók.
Előnyös volna egyetlen törvényben koncentrálni, ami inkább kötelezettségeket írna elő, mint irányelveket. Egy törvény mindig konfliktushelyzetben kerül elő szabályhozás érdekében, ha valami nem funkcionál.
Amennyiben az irányelvkeretek evaluálása a rendezvénytörvény kérdését ismét mozdítja a köztudatot, akkor egy ilyen törvény célja a jogbiztonság és jogi világosság kell legyen miközben a túlszabályozottságot meg kell akadályozni.
Egy ilyen törvény feszítő kérdésének a nagyrendezvény definíciójának kell lennie: Mekkorának kell lennie egy nagyrendezvénynek?: mivel egy nyitott megfogalmazás nem állna ki egy bírósági kontrollt ahogy azt már bemutattuk. Az utolsó döntés azonban a törvény esetében is a legfőbb hatósági hivatalnokoknál marad.
Merem megengedni magamnak az óvatos prognózist, hogy egy lehetőség szerinti szabályozás csak keretfeltételeket teremthet. A zárt terekben rendezett rendezvényekkel (amelyek a különleges építmények rendeletben szabályozottak) ellentétben a szabadtéri rendezvények esetében a területek rendkívül különböző keretfeltételei miatt összehasonlíthatatlanul nehezebben megközelíthető egy tipizáló szemlélettel. Ez megnehezíti a törvényhez szükséges standardok megtalálását és csak korlátozottan engedi meg a hatóságok számára az egyformán kezelést.
Itt utalnék a projektcsoport eredményeire:
„A meglévő rések betömése érdekében egy törvényi szabályozásnak legalább a következő pontokat materiális tekintetben meg kell őriznie:”

- A rendezvényszervezők kötelezése egy szabadtéri nagyrendezvény biztonsági tervének bemutatására (amit szakember készít).
- Jogosultság azoknak a dokumentumoknak az átadására amelyek a nagyrendezvény biztonságos lefolyásához szükséges biztonsági intézkedések céljára, amiket addig a rendezvényszervező nem foganatosított.
- Jogosultság a nagyrendezvény betiltására személyek életét és egészségét vagy fontos javakat veszélyeztető helyzetek megelőzése céljából.

Emellett szükségeltetik egy megerősített koordináció a nagyrendezvényekkel foglalkozó szakhatóságok valamint között, valamint az önkormányzat és a rendezvényszervezők közötti együttműködés egyszerűsítése. Ebből a célból célszerű volna bevezetni egy csomópontot, amely egy nagyrendezvény lebonyolításához szükséges különböző hatósági eljárásokat egy központi helyen intézné, és egy nyilatkozatkötelezést a nagyrendezvény lebonyolításáról az önkormányzat számára, ami a szervezőt terhelné.
Végkövetkeztetés
A bevezetőben feltett kérdést szeretném egy „igen, de” formában megválaszolni. Igen, egy rendezvénytörvény bezárhatna néhány szabályozási hézagot, de ez nem lehet mindenre gyógyír. Döntő less a rendezvény komplexitásproblémájának megoldása. Ez csak akkor sikerülhet, ha a törvénybe felvennék a nagyrendezvény hatóságokon átívelő kontrollját és monitorozását és egyes eljárási szabályokat.

Csupán egyetlen évvel ezelőtt, 2013 februárjában ismételten meghosszabbította a duisburgi államügyészség a Loveparade-vizsgálatok hatályát és nyilvánosan értésre adta. „A hozzátartozók gondja érthető, tartalmilag azonban megalapozatlan, mivel a vizsgálatok jól haladnak”, közölte Bernhard Englisch főállamügyész 2013. február végén Duisburgban. Közben eltelt másfél év és a duisburgi főügyészség, mint illetékes szakhatóság még mindig azt vizsgálja, hogy a „bevezetés a vádemelés engedélyezéséhez” formában rendelkezésre álló vádirattervezet benyújtható-e a bírósághoz. Ebből nem fog közvetlenül következni a tíz-tizenegy vádlott elleni tulajdonképpeni per, előbb meg kell történnie még egy a vádemelés engedélyezését célzó további megelőző bírósági ellenőrző eljárásnak.
Az áldozatok hozzátartozóinak az eljárás bírósági szakig tartó elhúzódása elviselhetetlen. Csak remélhető, hogy legalább még ebben az évben megkezdődhet a per és a „várható nyilvánossághoz képest túl szűkös duisburgi bírósági épületen” kívül egy megfelelő méretű gyülekezőhelyet fognak a perben érintettek számára biztosítani. Az NSU-pernél megélt blamázst jó lenne elkerülni.
Eljárásjogilag az ehhez hasonló katasztrófák büntetőjogi feldolgozása óriási nehézség elé állítja a vád képviselőit az egyes személyek szándékosság vagy gondatlanság formájában megállapítható egyéni bűnösségének bizonyításánál. Ez már az olyan korábbi katasztrófák esetében is rendkívül nehéz volt, mint a rammsteini, az eschedei, a düsseldorfi, a wuppertali, a Bad Reichenhall-i vagy éppen az ausztriai kapruni.
A kérdés, tudniillik, hogy egy katasztrófa keletkezésénél egy személy vagy több személy büntetőjogilag felelősségre vonható-e, rendszerint egy jogászi selyemszálon függ. A büntetőjogilag releváns vád szinte soha nem vezethető vissza a vádlott „aktív cselekvésére”, inkább a „tartózkodás” tartományba sorolható. Azaz nem csinált valamit, hanem valamit nem csinált. Így az államügyészségnek egy kauzalitás láncot kell bizonyítania, aminek a végén a bíróság arra a meggyőzésre jut, hogy „a bizonyosságot súroló nagy valószínűséggel” a katasztrófa elkerülhető lett volna, ha valamennyi vádlott a maga kötelezettségvállalásának megfelelő kötelességét megfelelően teljesítette volna és pont ezeket nem hanyagolta volna el.
Az ítélet mércéjeként Duisburgban egyrészt az összes idevágó törvényi előírás, szabály és norma, másrészt ezek gyakorlati alkalmazása és a valós rendezvénygyakorlatba való átültetése szolgál. Mi van azonban akkor, ha nincsenek egyértelmű szabályok és viselkedési normák, amelyeken mérhető a „helyes vagy helytelen”?
Mely biztonsági követelmények hatálya alá tartoznak a szabadban tartandó körbekerített vagy körbekerítetlen nagyrendezvények, és mi a helyzet, ha azokat elhagyott ipari vagy pályaudvar területén rendezik? Mely engedélyezési és biztonsági követelmények vonatkoznak a piactereken a brazíliai futball vb meccseinek nyilvános közvetítése okán felállított kivetítő rendezvényekre? Megválaszolhatók ezek a kérdések ama hatályos jog alapján?
A jellegükre való tekintet nélkül összes rendezvény biztonságra, részvevőkre, látogatókra és különösen a méreteire vonatkozó kötelezések nem függhetnek attól, hogy egy rendezvény egy speciálisan erre a célra kialakított, építésjogilag folyamatosan engedélyezett, tömeg befogadására alkalmas helyen kerül-e megrendezésre, vagy „open air” (szabadtéri), a piacon vagy egy elhagyott ipar területen.

Ha sok embert érintő rendezvények épületben vagy szabadban fordulnak elő, minden rendezőnek és minden hatóságnak kétséget kizáróan meg kell állapítania, hogy az egyszeri rendezvényekre – függetlenül azok megrendezésének helyétől – semmi esetre sem azok a minimális biztonsági standardok vonatkoznak, amelyek az üzemeltető számára tartósan engedélyezett gyülekezőhelyekre (univerzális célú csarnokok, arénák, sportstadionok, vásárterek) évek óta érvényesek.

Zenei fesztiválok, mint a Loveparade is, az ARGEBAU (német tartományi építésügyi miniszterek konferenciája) akarata alapján mindenesetre a jövőben többé nem tartoznak a gyülekezőhelyekre vonatkozó jogbiztonsági előírásainak hatálya alá. Az új MVStättV Musterversammlungsstättenverordnung, azaz minta-gyülekezőhely rendelet) és az aktuális EU-notifikált minta-építési rendelet (MBO) tartományi hatályba lépésével már csak olyan felületeket kell „gyülekezőhely a szabadban“-nak tekinteni, amelyeken lelátók, mint épített objektumok tartósan jelen vannak. A tipikus open-air rendezvények ezáltal rendszerint nem esnek a rendelet alkalmazási körébe, még akkor sem, ha ott lelátókat, ideiglenes építményekként állítottak fel a látogatók számára.
A Loveparade „biztonságreleváns utóhatásai“ ezzel a katasztrófa után egy újabb katasztrófát robbanthatnak ki, ha a szabadtéri rendezvényekhez nem lesznek világos, jogilag kötelezett struktúrák.
Az aktuális módosítások láthatóan azt célozzák, hogy az építési hatóságok megszabaduljanak a nagyrendezvények engedélyezésében való illetékességüktől. A felelősséget a jövőben az általános szabályozó hatóságok vegyék át. Talán azért, mert Duisburgban az építési hatóság munkatársai elleni vádemelés lehetőségét is vizsgálják? A látszat csalhat, mindenesetre van egy kis mellékíze. Ha a legfőbb építésfelügyeleti hatóságok leadják a „Fekete Pétert“, és azt most áttolják a belügyminisztériumhoz, utóbbinak legalább tisztában kell lennie azzal, hogy Bajorország és Thüringia kivételével hatósági alapjai nem rendelkeznek tartalmi szempontból rendeleti keretekkel.

Az alkalmazandó jog kérdése az érintett településeken már rég megérett, már csak politikai szinten haboznak. A lakossági általános szabályozó hatóságoknak kellene a jövőben közvetve, analóg, teljesen vagy részben a maguk tartományi gyülekezőhely-rendeleteik biztonságreleváns előírásait alkalmazni és ez jogilag egyáltalán elfogadható volna? A Szövetségi Alkotmánybíróság a „törvény kikötésének“ nevezi, ami az Alkotmányban postulált kötelezettség, hogy bizonyos különös jelentőséggel bíró kérdések kizárólag törvényekkel szabályozandók.
Mely, a rendezvényipar számára megbízható biztonsági szabályok alapján érdemes a jövőben tervezni és eljárni? Milyen tervezési biztonsága van egy rendezőnek, ha nem lesz többé törvényi kerete az open-air rendezvényeknek? Milyen meghatározások igazítanak el a jövőben különösen az

- egy biztonsági terv elkészítésének kötelezettsége,
- a maximálisan megengedett látogatószám/m2 méretezése,
- a bejáratok és menekülési útvonalak szélessége és nyomvonala,
- a jelenetzónák előtti hullámtörők kialakítása,
- a rendezéstechnikai személyzet jelenléti kötelezettsége,
- a rendezők és a rendezvényirányítók kötelezettségei

tekintetében, és hogy állunk a kollektív felelősséggel vagy a személyi felelősséggel egy engedély kiadásánál vagy egy rendezvény letiltásánál?
Az MVStättV (minta-gyülekezőhely rendelet) folyamatban lévő módosítása azt eredményezi, hogy az open-air koncerteken, amelyek stadionokon, arénákon vagy épített lelátókkal rendelkező szabadtéri színpadokon kívül kerülnek megrendezésre, semmilyen eddig érvényben lévő, a látogatók védelmét szolgáló építésjogi, technikai és üzemeltetési biztonsági előírás nem nyer közvetlen alkalmazást. Az MVStättV várható módosítása az open-air rendezvények látogatóinak egyenetlen biztonsági színvonalát, valamint a rendezők és a hatóságok szükséges tervezési biztonságának elvesztését tovább fogja erősíteni.
A szabadban megtartandó nagyrendezvények alapproblémáját az MVStättV módosítása nem oldja meg.

A szabadban megtartandó nagyrendezvények, legyenek akár a zöld mezőn vagy a nyílt utcákon és tereken, lelátókkal vagy lelátók nélkül megtartva, továbbra is egy sor biztonságjogi kérdést vetnek fel.
Kényszerítő módon kívánatos, hogy a tartományok (országrészek) a szabadtéri nagyrendezvények megtartásához egyetértsenek egységes biztonsági és eljárásjogi előírásokban, függetlenül attól, hogy ez jogászilag egy rendezvényhelyről vagy „csak” egy szabadban megtartott rendezvényről van szó. A Loveparade levonandó tanulságainak nem abban kell állniuk, hogy a felelősséget az építési hatóságtól az általános szabályozó hatósághoz telepítjük.

A törvényalkotónak lényegében két eljárási opciója van. A bajor tartományi büntető- és szabályozási törvény – LStVG) – 19. cikkelyének függelékében a tartományoknak a rendőrségi és/vagy szabályozási törvényeiben szerepeltetniük kell egy szabályozást rendezvények megjelölésére és engedélyezésére, és kiegészítőileg meghatározniuk a rendezvényhely rendelet üzemeltetési előírásainak tartalmi szempontú alkalmazását (v.ö. a bajor VStättV 2012. kihirdetési formulája).

A másik lehetséges út abban testesül meg, hogy az összes, a rendezvények engedélyezésétől lebonyolításukig szükséges szabályozást egy független szabályozó hatósági rendeletbe kell átemelni. Az MVStättV gyakorlati alkalmazásában már felismert gyengepontokat nem kellene továbbvinni. Így a „nagyrendezvény” fogalom –függetlenül magát az eddigi, önkényesen definiált 5000 névleges határtól – újra definiálódna és megállapítható volna, mikor van szükség valójában biztonsági tervre. Ugyanígy ki kellene terjeszteni a biztonsági előírások alkalmazási területét a gyülekezőhelyeken kívül eső közutakra és közterekre, ha a rendezvényterület környezetében számolni lehet kirajzással vagy veszélyes szűk keresztmetszetekkel. Az is előfordulhat, egy utolsó példát említendő, hogy a Loveparade esetében a biztonsági terv egyeztetése során elkerülhetetlenül előkerült gazdasági érdekütközések hatékonyan feltárhatók volnának.
Egyebek mellett mindkét bemutatott megoldási lehetőség jelen van a mintegy éve tartó aktuális megbeszélésekben, a nagyrendezvények biztonságát érintő irányelvekben és projektjelentésekben amiket Észak-Rajna-Vesztfália és Hessen is támogat. Az észak-rajna-vesztfáliai Belügyminisztérium például kifejezetten utal a fennálló jogproblémákra a „Szabadban tartandó nagyrendezvények biztonsága” projektcsoport 2013. februári jelentésének 5. oldalán:

„…Szem előtt kell tartani az egészen vagy részlegesen bekerített szabadtéri rendezvényfelületek az építési miniszter konferencia által kívánatosnak tartott kivételét a minta rendezvényhelye- illetve különleges építmények rendelet alkalmazási tartományából. Ezzel a duisburgi Loveparade típusú rendezvények lényeges részben nem volnának jóváhagyást igénylők. Ha ezt Észak-Rajna-Vesztfália átvenné, a törvényalkotói szükséges intézkedések projektcsoport szempontjából ez a rés lezárható lenne”.

A lezáró „A jogi helyzet összértékelése” a jelentés a 33. oldalán még egy jogállami vészhelyzetet is kikiált:

„A gyakorlatban gyakran nyúlnak jogi „vészmegoldásokhoz”, amelyek eredményüket tekintve funkcióképesnek mondhatók, ha és amennyiben az általuk támasztott biztonsági követelmények a rendező, illetve rendezőnő egy biztonságos rendezvényben való közös érdekeltségét teljesítik. Ezek a vészmegoldások azonban egyes esetekben megtámadhatók. Az eljáró hatóságoknak bizonyos körülmények között el kell fogadniuk a kockázatot.”

Idő közben szakértők egy kis csoportja a Rendezvényközpontok Európai Egyesületének (EVVC) támogatásával kifejlesztett egy minta-rendezvénybiztonsági rendeletet (VaSIV). Ez a rendelet egy elképzelhető megoldást mutat be a nagyrendezvények jövőbeni kezelése tekintetében.

Ki kell várni, míg a hatóságok és a rendezésszervezők segélykiáltása olyan hangos lesz, hogy eljut a belügyminiszteri konferencia fülébe és ott kiváltja az ajánlott törvényhozói reflexet.

 

Vissza


 

Rendeld meg a Florian exPress Magyar Tűzbiztonsági Folyóiratot!
Megjelenik évente 6-szor.
Előfizetési díja egy évre: 5292 Ft.
info@firepress.hu
Stoebich_banner_240x104.gifDrager-oldal.jpgkonifo-banner-florian.gifkonifo-banner-florian.gif

A Florian express 2017 decemberiszámának tartalmából:

 🔥Röviden

- Pont került az „i”-re
- Újabb szakmai sikereket ért el az Astal Security Technologies Kft.

🔥Tűzjelzés és vészhelyzeti kommunikáció

- Küszöbön a szabályozott és biztonságos tűzátjelzés

- Kontinenseket kötünk össze

- Tűzjelzés lakásokban

🔥Építés és tűzvédelem

- Tűz- és füstgátló lezárások

🔥Tűzoltás és műszaki mentés

-  – Az új, 2017-es veszélyes áru szabályozásról

 


🔥Történelem
- Elmaradt rendszerváltás VI. rész

 
 

 

 

 

 

 

Laptulajdonos: Fire Press Kft.  2484 Gárdony-Agárd, Pf. 8.  Tel.: (22) 789-439, Fax: (22) 789-358  E-mail: info@firepress.hu
Copyright ˆ 2003 . Minden jog fenntartva.